Ha valami nem megy, akkor azt be kell látni, és felhagyni vele? Vagy inkább végletekig próbálkozni, és csak azt hajtogatni: nincs lehetetlen? Inkább érjen kudarc, és tudjam kimondani, hogy nem vagyok képes rá, vagy harcoljak amíg csak lehet, bárhogy lesz is? Melyik erősít és miért?
A kérdések sohasem fogynak el, nyughatatlanul rajzanak bennem. Persze válaszok nem születnek, ahogy semmi. Tanácstalanság, kétségek folytonos, szűnni nem akaró kínja keserít, elrontja a napokat. Remélem elmúlik!
Kommentek